Oldalak

2012. november 30., péntek

Rukkola a könyvcserélde

Fantasztikus oldalra bukkantam a neten néhány hete és azóta bátran állítom, beleszerettem.  Kovács Adrián, Cziczlavicz Péter és Kun Gabi az ötletgazda és nagyon egyszerűen működik. Pillanatok alatt feltöltheted, rukkolhatod megunt könyveidet és cserébe Te is happolhatsz olyan könyveket amit feltétlen el szeretnél olvasni. 

Remekül működik, már sikerült több könyvet happolnom, miután tőlem is elhappoltak egy párat. Megmutattam a családomnak és az ismerőseimnek is, azóta függők lettünk. Többször felmegyünk naponta az oldalra, hogy hátha valaki feltöltött egy általunk keresett könyvet amit azonnal happolunk is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy új sport lett nálunk, ki a gyorsabb és ügyesebb közülünk. A nagylányom vezeti a versenyt!  A könyveket amit elhappoltak tőled, leadhatod az országban már számos happontban, hogy átadják új, boldog tulajdonosainak. Ha ez nem működik mert másik városban lakik a happoló akkor egy postakész borítékban olcsón elviszi a posta. Cserébe mindig küld emailben az új tulajdonos egy kedves köszönőlevelet. Ennyi az egész, örömöt adni és kapni!

A sikert jelzi, hogy 130 nap alatt 90.500 könyv cserélt gazdát.  De mindez nem volt elég az ötletgazdáknak, így kitalálták hogyan szerezzenek még nagyobb örömöt nekünk! Játszhat a 15 ezres közösség apraja és nagyja! Bedobhatod a neved egy kalapba  és kisorsolják kit ajándékozz meg. Olyan ez mint az iskolai karácsony, csak kicsit nagyobba. A lényeg itt is az ÖRÖM! Erről itt olvashatsz:

De ha mindez nem elég, pár napja megnyílt a Rukkola Székház is az Andrássy út 98. szám alatt ahol minden kedden és szerdán 16 -19 óra között megtalálhatjátok az esetlegesen elkóborolt könyveiteket. 


A kezdeményezés akkor sikert ért el, hogy az alapítók megnyerték az Alap a jövőhöz elnevezésű pályázat fődíját! Gratulálunk nekik és köszönet a remek ötletért!


A győztes csapat: Cziczlavicz Péter, Ferencsik Gabriella, Kovács Ádám



2012. november 29., csütörtök

Párizs és az Eiffel torony

Párizs és az Eiffel-torony, nincs egyik a másik nélkül.

1889 évi világkiállításra készült Eiffel-torony nagy vihart kavart. Már az építésének kezdetekor 1887-ben neves művészek tiltakoztak a torony ellen.  Az építkezés óriási sebességgel haladt, havonta 12 méterrel lett magasabb. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 méter magasban van, és időre el is készült.



A világkiállítás hat hónapja alatt a torony 2 millió látogatót fogadott, így elsöprő sikert aratott. Szerencsénkre megörökítették az építkezést is, így korabeli fotókról nézhetjük vissza, hogyan emelkedik a magasba Párizs azóta már jelképpé vált tornya.


Fotók forrása: Retronaut.com

2012. november 8., csütörtök

Álom

"Az életben csakugyan van valamilyen fintorszerű meglepetés, mint az álomban."
Márai Sándor


Vannak az életben olyan álmok, amelyek ébredés után is a beteljesültség érzésével töltenek el minket: ezek miatt érdemes élni.
Nicholas Sparks


Ma már tudom, az álom mindig szebb, mint a valóság. És az elképzelt boldogság mindig teljesebb, mint a keserves nyikorgással létrehozott "realitás", mert abba mindig belejön valami zavaró.
Müller Péter





(Forrás: malformalady , via leavethelies )


Napfényes otthon


Ennek a napfényes otthonnak a titka a sok gyönyörű ablak, világos színek remek kiegészítőkkel.  Nagyon tetszenek az osztott ablakokon a hangulatos római rolók és a lakás összes helyiségében a különleges csillárok. Még a fürdőben is!













Forrás:

2012. november 6., kedd

A tanító tanítása


Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy ? jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.



Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. „Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója.


Másodikban így szólt a jellemzés: „Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet.”



Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: „Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele.”



Negyedik osztályos tanítója ezt írta: „Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.” Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.



Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: „Milyen szép karkötő!”, és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.



Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: „Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.” Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.



Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.




Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.



Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.



Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.



A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.



Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.



Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.



A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.



Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, „Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.”



Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, „Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.



(Elizabeth Silance Ballard)

2012. november 5., hétfő

A gyerekek reakciói sokszor kiszámíthatóak.  Erről árulkodik a következő videó is, ahol a szülők közlik, hogy "Én megint megettem az összes Halloween cukorkát!" Azért van egy kisfiú, aki csodásan reagált :)


2012. november 4., vasárnap

Élj boldogan!


Egy pszichológia professzor az egyik konferenciáján a hallgatók előtt elmondott egy viccet, és mindenki nevetett. Egy kis idő múlva ismét elmondta ugyanazt a viccet, és már alig nevettek. Addig mesélte ugyanazt a viccet, amíg már senki nem nevetett.


Akkor az alábbi kérdést tette fel:
- Ha nem tudnak nevetni többször egy dolgon, miért képesek az emberek sírni, és megemlékezni egy dologról több alkalommal?



Szeretném azt mondani – folytatta – hogy nem érdemes ragaszkodni ahhoz, ami szenvedést okoz, vagy ahhoz, amit nem lehet megoldani.





Tudják miért? Nincs visszaút!

Az élet megy tovább, csak szeress, bocsáss meg, értékelj át dolgokat, és szeress újra! Érdemes boldognak lenni!