Egy haldokló néni üzenete

Egy vidéki elfekvő 10 ágyas kórtermének leghátsó sarkában, egy rozsdás ágyon töltötte életének utolsó hónapjait a 86 éves Marika néni. Időnként furcsán kiabált magában, de senki se törődött vele, mert a nővérek és a többi beteg azt hitték, hogy már kicsit bolond, és nem kell őt komolyan venni.

Egyszer Marika néni rosszul lett, és sajnos már nem tudták megmenteni az életét… Amikor az egyik nővér átnézte a néni holmiját, észrevette, hogy egy levelet hagyott az ágya mellett:

“Kedves nővér!

Mit láttál, ha rám néztél? Egy vén boszorkányt, nevetséges szokásokkal? Egy szenilis öregasszonyt, akit etetni kell, de akkor is kiesik a szájából a falat, és csak takarítani kell utána?

Egy magatehetetlen testet, aki összemocskolja magát, és alig lehet lesikálni róla a koszt?

Nos, amit te láttál, az nem én voltam!

Hogy ki voltam én?

Én is voltam kisbaba, még mindig emlékszem az édesanyám és az édesapám szerető mosolyára. Voltam 10 éves kislány, és a testvéreimmel mindig a kertben játszottunk, fára másztunk és kunyhót építettünk.

16 éves bakfis voltam, élveztem, hogy a fiúk megbámulnak! De rég is volt! A világ óriásinak tűnt, tele volt végtelen lehetőségekkel! Mindig elbújtam a kis kerti kunyhónkba, és az igaz szerelemről álmodoztam..

20 éves fiatal feleség voltam, Kálmánnal örökre összekötöttük az életünket, és be is tartottuk, amit ígértünk egymásnak! 30 éves boldog családanya voltam, gyermekeim szeretete mindenkinél boldogabbá tett! 40 éves voltam, amikor a gyerekek már nem a körülöttem játszottak, hanem a barátaikkal töltötték az idejüket. Olyan gyorsan felnőttek! 50 éves voltam, és ők már elköltöztek otthonról. Ketten maradtunk a férjemmel. 60 éves nagymama voltam, a kisunokáim “drága mamija”. Imádták a dobostortámat és a szilvalekváromat! Minden olyan tökéletes volt!

Aztán szegény férjem meghalt. A gyerekeim külföldre költöztek, egyre kevesebbet találkoztunk… Az évek teltek és egyre magányosabb lettem, egyre jobban rettegtem!! Az élet olyan gyorsan eltelt… Mostanra egy magányos öregasszony lettem! Se szép, se egészséges nem vagyok többé, a természet könyörtelen!! Annyira szeretnék újra fiatal lenni… de tudom, hogy nem lehet!!! Lassan beletörődtem, és békében várom a halált.

Kérlek, hogy ha visszagondolsz rám, annak láss, aki voltam! Egy ember voltam, kislány, édesanya, nagymama, aki valaha sok embert szeretett, és akit sokan szerettek!”

A nővér percekig csak nézett maga elé, és ömlöttek a könnyei. Végre meglátta az apró, törékeny testű, sokat megélt néniben mindannyiunk közös sorsát…

Törődjünk az idősekkel, mert egy nap mi magunk leszünk a gondoskodásra szoruló, szeretetre szomjazó öregek.

forrás:

A születés története

Egy fotós, Lennart Nilsson fotós, 10 évet töltött az életéből avval ,hogy csodálatos felvételeket készítsen egy emberi embrióról, a fogantatástól a születésig.

Az Ő fényképeinek köszönhetően most mi is nyomon követhetjük a természet csodáját, a születés történetét. 

 A hímivarsejt elindul a petevezetékben.

Így néz ki egy petesejt.

A legkritikusabb pillanat.

Az apa (körülbelül) 40-360 millió ivarsejtjéből egy áttöri a pete sejthártyáját.

Az ivarsejt fejében található az összes örökítőanyag.

Egy héttel később az embrió a petevezetéken keresztül elindul a méh felé

Újabb egy héttel később az embrió megtapad a méhfalon.

A 18. napon a magzat szíve elkezd dobogni.

Az embrió a 22. napot követően elkezd fejlődni. A képen látható szürke terület lesz később a gyermek agya.

28 nappal a megtermékenyítés után. 

Az 5. héten, a magzat már 9 milliméter hosszú. Ekkor már látni lehet rajta az arc nyílásait. 

A fejlődés 40. napján a magzat külső sejtjei odatapadnak a méhfalhoz, hogy létrehozzák a méhlepényt.

 

A fejlődés 8. hetében

  

A 10. héten a szemhéjak már félig nyitva vannak, néhány napon belül pedig teljesen kifejlődnek.

A 10. héten az embrió már használni kezdi a kezét, hogy tanulmányozza a környezetét.

16 hetesen.

A magzat erei láthatóvá válnak a bőrön keresztül.

A 18. héten a magzat már érzékeli a külvilágból érkező hangokat.

19 hetesen.

A 20. héten a magzat már 20 centiméter hosszú, ilyenkor kezd el kinőni a haj a fején.

24 hetesen.

36 hetesen. A magzat már teljesen kifejlett, egy hónapon belül meg fog születni.

Ez a világ egyik legizgalmasabb és egyben a legcsodálatosabb eseménye. 

Nilsson könyve, a "Gyermek születik", 1965-ben jelent meg először és elfogyott néhány nap alatt. Azóta  sokszor jelent meg újra és újra és így lett az egyik legnépszerűbb fotós könyv. Lennart Nillson most 91 éves. Még mindig érdekli a tudomány és a fényképezés.

Forrás: https://brightside.me/article/how-a-child-is-born-4205/

Jó reggelt! - Good Morning!

Legyen csodás reggeletek!

Babák - Egy film amit mindenkinek látnia kell!

Egy rendkívüli film, ami négy különböző kultúrában és egészen más körülmények között élő kisbaba első évét mutatja be. 2010-ben készült, rendezte: Thomas Balmes

A következő 3 dolgot el kell mondani minden szülőnek… a fiatal tanár üzenete körbejárta a világot!

Jonas Harryson, egy fiatal svéd tanító az évek során megfigyelt néhány dolgot a mai gyerekeknél, amivel nem igazán ért egyet, ezért három pontban megfogalmazta a problémát, ami szerinte a későbbiekben negatív hatással lesz a gyermekek jövőjére. 

Az ő véleménye teljesen világos: a szülők elrontják a gyermeknevelést amelynek negatív következményei lesznek! Úgy tűnik, hogy az elméletéve mások is egyetértenek, mivel több mint 17 ezren osztották meg az üzenetét.

A következő 3 dolgot el kell mondani minden szülőnek:

“Már majdnem 16 éve gyerekekkel dolgozom és néhány dolgot észrevettem, ami évről évre egyre rosszabb.”

1. A gyerekekkel egyre nehezebb foglalkozni. Érdektelenül, unottan ülnek a padban. Szinte semmi sem érdekli őket. Ez nagyon veszélyes. Kérem a szülőket, hogy figyeljenek oda jobban a gyermeknevelésre és ne rontsák el a saját gyermeküket!

2. Sok szülővel találkoztam, aki azzal büszkélkedik, hogy gyereke már írni-olvasni tud, mielőtt elkezdte volna az első osztályt. Nos, sajnálom, hogy azt kell mondjam, de túl hamar tanították meg őket számolni és olvasni. Inkább időt kellene szakítani a gyermekre és játszani vele, engedjék, hogy az iskolába tanulni járjanak. Az lenne jó, ha a gyerek az iskolába tanulni járna, nem pedig játszani!

3. Sok gyerek azt akarja bebizonyítani, hogy ő már felnőtt. Sajnos azt kell mondanom, hogy a “felnőtté válás” előtt néhány egyszerű mondatot azért meg kellene tanítani nekik, mint például: köszönöm az ebédet, jó napot kívánok, köszönöm az ajándékot és így tovább…

Szóval a jövőben arra kellene törekednünk, hogy a gyerekek érdeklődési körét serkentsük, tanítsuk meg igazán játszani, hogy teljes életük lehessen, később boldogok legyenek, a köszönetüket is tudják kifejezni és tudjanak közösségben viselkedni. Amikor ezekkel a dolgokkal tisztában vannak akkor olvasni is megtaníthatják őket!

Forrás:

36 kérdés lenne a szerelemhez vezető út?

Ha két idegen találkozik egymással és ezeket az intim kérdéseket szép sorban (igen, fontos a sorrend) felteszik egymásnak nagy eséllyel egymásba szeretnek a New York Times cikke szerint.  Lássuk a kérdéssort:

I. 

1. Ha a világon bárkit választhatnál, kit hívnál meg vacsoravendégnek?

2. Szeretnél híres lenni? Hogyan?

3. Volt már olyan, hogy egy telefonbeszélgetés előtt elpróbáltad, hogy mit fogsz mondani? Miért?

4. Számodra miből állna egy „tökéletes” nap?

5. Mikor énekeltél utoljára magadnak? És mikor valaki másnak?

6. Ha 90 évig élhetnél, és életed utolsó 60 évére megőrizhetnéd egy 30 éves szellemi képességeit vagy testét, melyiket választanád?

7. Van valami titkos megérzésed arról, hogy hogyan fogsz meghalni?

8. Mondj három dolgot, amiről úgy tűnik, hogy közös benned és a partneredben!

9. Miért vagy a leghálásabb az életben?

10. Ha megváltoztathatnál valamit abban, hogy hogyan neveltek fel, mit változtatnál meg?

11. Meséld el a partnerednek életed történetét négy percben, olyan részletesen, ahogy csak belefér!

12. Ha választhatnál, hogy holnap reggeltől legyen egy új tulajdonságod vagy képességed, mit szeretnél?

II. 

13. Ha egy kristálygömbből megtudhatnád az igazságot magadról, az életedről, a jövődről vagy bármi másról, mit szeretnél tudni?

14. Van olyasmi, amiről régóta álmodozol már, hogy egyszer megcsinálod? Miért nem csináltad még meg?

15. Mi életed legnagyobb teljesítménye?

16. Mi a legnagyobb érték számodra egy barátságban?

17. Mi életed legszebb emléke?

18. Mi életed legrosszabb emléke?

19. Ha most megtudnád, hogy egy év múlva meghalsz, változtatnál valamit az életeden? Miért?

20. Mit jelent számodra a barátság?

21. Milyen szerepet játszanak az életedben a szerelem és az érzelmek?

22. Felváltva nevezzétek meg egy-egy jó tulajdonságát a másiknak! Összesen ötig jussatok el!

23. Mennyire szoros és meghitt a kapcsolatod a családoddal? Szerinted boldogabb gyerekkorod volt, mint az emberek többségének?

24. Milyen a kapcsolatod édesanyáddal?

III.

25. Mondjatok három olyan igaz állítást, ami úgy kezdődik, hogy „mi mind a ketten...”! Példa: „mi mind a ketten úgy érezzük most, hogy...”

26. Fejezd be ezt a mondatot: „bár lenne valaki, akivel megoszthatnám...”!

27. Ha partnerednek közeli barátjává válnál, mondd el, mit kéne neki tudnia rólad!

28. Mondd el partnerednek, hogy mit szeretsz benne, de egészen őszintén, olyan dolgokat is felsorolva, amiket az ember nem szokott egy ismeretlennek mondani!

29. Meséld el a másiknak életed legkínosabb pillanatának történetét!

30. Mikor látott utoljára valaki sírni téged? És mikor sírtál utoljára egyedül?

31. Mondj valamit a partnereddel kapcsolatban, amit már most szeretsz benne!

32. Mi az, ami olyan komoly dolog, hogy nem szabad vele viccelni, már ha egyáltalán vannak ilyen dolgok?

33. Ha ma éjszaka meghalnál úgy, hogy addig már nem is kommunikálhatsz többet egyáltalán senkivel, mivel kapcsolatban sajnálnád a legjobban, hogy nem mondtad el valakinek? És miért nem mondtad el még ezt neki sosem?

34. Kigyullad a házad és benne minden tulajdonod. Kimentetted már a szeretteidet és háziállataidat, de már csak egyvalamiért tudsz visszarohanni, hogy kimentsd. Mi lenne az? Miért?

35. Családtagjaid közül kinek a halálát lenne a legnehezebb feldolgoznod? Miért?

36. Mondd el egy személyes problémádat, és kérd a partnered tanácsát, hogy ő hogyan oldaná meg! Aztán kérd meg a partnered, hogy azt is mondja meg, hogy szerinte benned milyen érzések lehetnek ezzel a kiválasztott problémával kapcsolatban!

Forrás: A kérdések a The New York Times oldalán jelentek meg. 

Víz, mint létszükséglet

„Egy barátom mesélte, cselgáncsedző. Alsó tagozatos gyerekeket edz. Meséli, hogy megjöttek a srácok, 7-8 éves srácok, délután 4-kor és fáradtak. Mondták, hogy fáradtak. 

Hogy lehet egy 7-8 éves gyerek fáradt? És azt mondja, hogy megszagolta őket, és a gyerekek többségének aceton szaga volt. Tudják, mint a körömlakklemosó. És ő egy okos ember, azt mondta, az embernek akkor lesz aceton szaga, ha ki van száradva. A végletekig. És egy gyerek nagyon gyorsan kiszárad. Mert a gyerekeknek a folyadékigénye ennél sokkal több, mint a felnőtteké. Most nem tudom részletezni, hogy miért, de ennél sokkal több. S megkérdezte a gyerekeket: „Mit ittál ma csillagom?” „Hát, reggel a kakaót, és az iskolában egy pohárka vizet.” És délutánra összeomlott a gyerek anyagcseréje. Már aceton szaga volt.

Tudják, kinek van aceton szaga? Aki cukorbeteg kómára készül. Olyan mértékben felborul a gyerekek anyagcseréje, mert nem isznak vizet. Azt hiszik, hogy egy gyereket meg lehet tanítani bármire, mikor acetonos? Nem tud figyelni, a rosszullét határán van! S azt mondják rá, hogy hiperaktív, meg diszlexiás? Szomjas!

Elvihetem pszichológushoz… Meg kéne itatni!

Persze, hogy pszichológiai tüneteket produkál, ha szomjas, meg ha éhes! Hát annak olyan tünetei vannak.

És az edző bevezette minden gyereknél, hogy aki edzésre jár, kötelező egy 7,5 decis kulacsot hoznia.

Azt, amikor megjönnek, megtöltik, egyharmadát meg kell innia edzés előtt, egyharmadát edzés közben és egyharmadát az edzés végén. És mire a gyerekek hazamennek, nem aceton szagúak. De aztán úgy jönnek megint….

Tönkretesszük magunkat! Ez nem egy kis dolog, amiről beszélek! Az ember, amikor csak akkor iszik vizet, amikor szomjas, akkor már elkésett! És mondok valamit. Még egyet.

Nem lehet hozzákezdeni egy ember gyógyításához addig, amíg ki van száradva! Én nagyon sokszor láttam belgyógyászként idős embereket, akik csontszárazak voltak.

És zavartak voltak, úgy néztek ki, mintha flúgosak lennének. Nem lehetett velük beszélni. Nem tudták hol vannak, össze voltak zavarodva. Volt, aki azt hitte, hogy pszichiátert kell hozzájuk hívni. Mondta az öreg kollégám: „Adj neki vizet! Sok, sok, sok, sok infúziót, és várd meg a holnap reggelt.”

És amikor adtunk nekik sok, sok, sok, sok vizet, akkor az „ütődött” idős ember másnapra egy mosolygós ép valaki lett. Mert megszűnt az elmezavar, amit a kiszáradás okoz.

Az embernek a szellemi tevékenysége nagyon gyorsan hanyatlik, ha ki van száradva. „

Részlet Dr. Lenkei Gábor Egészségünk titkai című közönség előtt tartott előadásából